Kutatócsoportunk a mérnökképzés oktatásmódszertani kérdéseivel foglalkozik, azzal a céllal, hogy jobban megértsük, miért és hol akadnak el a hallgatók a tanulási folyamatban, és hogyan lehet ezeket az akadályokat tudatos oktatásfejlesztéssel csökkenteni.
Munkánk középpontjában a formális tudás és a valós problémamegoldó képesség közötti kapcsolat áll: az, hogy a hallgatók mennyire tudják a megszerzett elméleti ismereteiket valódi, gyakorlati helyzetekben alkalmazni. Ehhez kapcsolódóan vizsgáljuk a hallgatói kompetenciák fejlődését, a soft skillek szerepét a mérnöki gondolkodásban, valamint azt, hogy a matematika- és természettudomány-oktatás milyen eszközökkel készítheti fel jobban a diákokat a felsőfokú tanulmányokra.
Kutatásaink empirikus alapokon nyugszanak: valós hallgatói csoportokkal végzett diagnosztikai vizsgálatokkal, feladatelemzéssel és tantervi vizsgálatokkal dolgozunk, hogy megbízható, gyakorlatban is alkalmazható eredményekhez jussunk. Célunk, hogy kutatásaink ne csak elméleti szinten maradjanak, hanem konkrét eszközöket adjunk oktatók, tankönyvírók és tantervtervezők kezébe a mérnökképzés és a kapcsolódó közoktatási területek fejlesztéséhez.